Málta, a johanniták szigete

A Földközi-tenger szinte kellős közepén egy parányi sziget: kevert vérű lakossággal (ilyen különleges a nyelve is), erős keresztény hagyománnyal - épített emlékek is mindenütt a kereszténység évszázados jelenlétéről tanúskodnak, ugyanis az 1530-ban Rodoszról elüldözött ispotályos lovagok itt találtak menedéket. Minden kődarab, minden fal, erőd, szinte az összes templom nekik köszönhető. De orvosi- és tengerészeti egyetemet is létrehoztak, ahová Európa fiataljai jöttek tanulni a 18.században. Máltának tehát van egy nagyon komoly középkori keresztény története, ami önmagában idevonzza az embert: a misztikus lovagok élete, a rengeteg építkezés, és a hihetetlen gazdag templomok, engem egy Boldogasszony ikon hívott ide. A mediterrán sziget adta lehetőségek kiválóak: a sokezer éves titokzatos civilizáció itt hagyott megalitjai miatt, langyos szellője simogatásáért és a számtalan lovagok építette templomáért. A giccses utcai szentképekért, a színes fa erkélyekért és a tengerért, amely mindig ott hullámzik az utca végén… Itt mindenki nyugodt, pedig annyiféle ember keveredik ezen a pici szigeten: afrikai arabtól kezdve a sok indiai, fekete-afrikai, távol-keleti, persze őslakos, majd európai. A keresztény mellett feltűnik az iszlám vallás – mindez egy rendet képez; az emberekben is. Jó itt lenni.