Csontváry többször csavargott a Balkánon, akár Mednyánszky, akivel kortársak voltak. Sőt, tudomásom szerint úgy tartották egymásról, hogy rokonok. Mindketten Felvidékiek, Mednyánszky, arisztokrata származású, báró. Mégis alázatos a társadalom peremére szorultakkal. Utazásai során minden vagyonát elosztogatta a csavargói (modelljei) közt, elszegényedve halt meg bécsi otthonában. Kicsit ő is a Tanácsköztársaság áldozata (erkölcsileg biztosan), mint a lengyel köznemesi származású Kosztkából lett Csontváry, akit megfosztottak patikájától. Mindketten 1919-ben haltak meg.
Mednyánszky Szerbiában járt háborúban és békében. Csontváry pedig a Nap útját kereste Dalmáciában és Hercegovinában, majd Boszniában. Erről így ír: „ … azután Bosznia-Hercegovinát kellett elővennem. Mosztárban a római hidat a smaragd színű Neretvával, a virágos kerteket pedig tavasszal. Utána következett a jajcei Pliva vízesése a szivárványos színekkel, az éjjeli villanytelep üzeme és a villannyal világított platánok naplementéje.
Jajcéból útrakeltem Woboj, Tuzlán át… „
Ezeket a helyszíneket bejárjuk a szervezett utakon, ma is vonzók. Egy festő szeme sokkal érzékenyebb és azonnal felfigyel a különlegesre. A Neretva tényleg smaragd színű, látványa ma is meghatározó élmény az utazó számára. A tavaszi tarkaságban pompázó mosztári festménye pedig fontos kortörténeti dokumentum: a rajta látszó ortodox templomot (Andrija Makedonac Damjanov, 1873) ő még eredetiben látta és örökítette meg. Éppen egy éve nincs beállványozva, lassan újult meg a háborús pusztítások után. Mindent visszaépítettek a városban úgy, mint annak előtte, természetesen elsőként a hidat. Az eredeti állapot visszaállíítása egyik feltétele volt az Unesco Világörökség rang elnyerésének.
Jajce a négy császárság és három királyság városa – ez valóban igazi kuriózum. A tojásforma hegyre (innen a város neve: jaje=tojás) épült középkori vár falaival messziről tekintélyt parancsoló. Mátyás királyunk is járt a jajcai várban, nem is akármilyen anekdota őrzi ottlétének emlékét! Festőnk éppen 440 évvel igazságos királyunk után érkezik és megörökíti mindazt, ami többé-kevésbé most is ott van, most is lélegzetelállító. Ő különösen tiszteletben tartotta a „látlat” visszaadását. Sikerült neki! És akár hiszik, akár nem 
a vízesés közepén tízből kilencszer látni a szivárványt pont úgy, mint ahogy ő megfestette. Ami a másik két képet illeti, a monarchiás villanytelep környezete kicsit elhanyagolt, és eddig nem találtam meg még a nyomát sem az utcának, ahol a platánok fürdőznek a fényekben. Ez a felfedezés még várat magára.
