„Bizonyos, hogy a nép tudatában elsüllyedt mítoszért

senki köztünk ilyen mélységbe nem merészkedett,

mint ez a »mániákus«, aki nemcsak meglátni, de

elfogadni is tudta azt, olyan mértékben, hogy az már

az egyetemest érinti” – mondja róla Hamvas Béla. Milyen személyisége lehetett valójában?

Hamvas „mániákusnak” tartja, Lehel Ferenc, aki az első monográfiát írta róla – nem sokkal a festő halála után 1922-ben – egyértelműen őrültnek nevezi. Pedig nem állt orvosi kezelés alatt, verőérgyulladás okozta a halálát.

Azóta sem lehet Csontváryról teljesen lemosni ezt a megbélyegző jelzőt. De vajon miért állított ilyet a művészeti író, aki talán, ha egyszer találkozott a mesterrel életében? Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy a Pálóczi-ház lakójaként a Bartók Béla úton az emberek szerették. Kedves öregúrnak tartották. Ő maga pedig gyógyító volt, patikus, hatalmas empátiával, hiszen önszántából utazott el Szegedre 1879 hideg márciusában segíteni a megáradt Tisza miatt szenvedő városiaknak. Ő menteni, segíteni ment. Tüdőgyulladást kapott a lehetetlen körülmények miatt, ezért gyógyulni a Tátrába költözött. Itt történt az „elhívás”.

Az elhívás pillanatától egész életét arra tette fel, hogy nagyobb legyen Raffaellonál, hogy „Napút” festővé váljon. Nem kímélte magát, minden kényelemről, polgári életmódról lemondott a cél érdekében. Szegény persze nem volt, hiszen messzi utazások költségeit tudta kifizetni. Amikor Gerlóczy Gedeon megvásárolta a műteremlakás tartalmát, rengeteg papír hevert szanaszét, számlákat is talált: Csontváry a legjobb belga és német művészellátókból rendelt vásznat, festékeket. Önszántából élt aszketikus módon, mellőzte a húst, de nem szegénység miatt, hanem meggyőződésből fogyasztott zöldséget, gyümölcsöt. (Ebben az időben Mednyánszky volt még vegetáriánus művészi körökben, de hát az ő hitvallása kívánta ezt – buddhista eszmékkel értett egyet.)

Egyéb viselkedéséből is kiderült, hogy egészen másképp gondolkodik, mint a környezete. Nagyon sok időt töltött egyedül, ez is lehet magyarázat a különcködésére. Egyénisége miatt a Japán kávéházban gyakran volt ő a tréfálkozás célpontja. Egészen addig ugratták, amíg nagyon megsértődött, onnantól aztán csak a Hadikba járt. Az való igaz, hogy saját magát tartotta a legnagyobb festőnek. De hát Picasso is ezt mondta róla 1948-ban a Párizsban megrendezett kiállításon! Magyarországon egyetlen festő ismerte el tehetségét/tudományát, csak Vaszary János.

Önéletrajzából kiderül, hogy ő azzal az égi hanggal az elhívás után is kapcsolatban maradt. Neki akart megfelelni. Na meg egy kicsit a Japán kávéház társaságának, akiknek rendszeresen táviratozott elvégzett munkáiról és magának a császárnak, a magyar királynak, I. Ferenc Józsefnek.

W. Barna Erika grafológus megvizsgálta kézírását és kielemezte a személyiségét, amit egy vaskos könyvben össze is foglalt. Megkönnyebbülésemre ő sem tartja őrültnek a festőzsenit.

Azt hiszem Csontváry szándékosan épített ki magáról olyan képet, amilyet. Egyetlen festményét sem adta el, az életművét a magyar nemzet tanítására, jövőbeni útmutatásként szánta, NEKÜNK.

Nagy Tarpataki vízesés, 1904-05

fotó: internet